A több milliárd dolláros étrendkiegészítő-ipar rengeteg kétséges állítást hangoztat, ám egy új vizsgálat szerint bizonyos táplálék-kiegészítők, mint az omega-3 zsírsavak és a D-vitamin felpörgethetik az antidepresszánsok hatásfokát. Ha ez valóban így van, ezekkel a kiegészítőkkel segíthetünk annak a több millió betegnek a tüneteik enyhítésében, akik nem reagálnak azonnal a gyógyszerre.
Az Americal Journal of Psychiatry lapjain megjelent metaanalízis 40 olyan klinikai próba eredményét tekintette át, amik a táplálék-kiegészítők hatását vizsgálták a fő antidepresszáns kategóriák, így a szelektív szerotonin reuptake-gátlók (SSRI-ok), a szerotonin-norepinefrin reuptake-gátlók (SNRI-ok) és a triciklikus antidepresszánsok esetében. A kapott eredmények szerint négy olyan kiegészítő emelkedett ki, amik kifejezetten erősítő hatással voltak a (placebóhoz képest) az antidepresszánsok hatására.A Harvardhoz, valamint a melbourne-i egyetemhez köthető kutatók az omega-3-halolaj egy fajtája, az eikóza-pentaénsav (EPA) esetében találták a legerősebb bizonyítékokat. Általánosságban azok a depressziós betegek, akik antidepresszánst és omega-3-halolajat is szedtek, szignifikánsan kevesebb tünetről számoltak be a Hamilton Depresszió Kérdőíven. Ugyanez volt a helyzet a S-adenozil-metionin, metilfolat (a B-vitamin folsav egy variánsa) és a D-vitamin esetében is, ám itt a hatás nem bizonyult ennyire erőteljesnek. Néhány különálló tanulmány beszámolt a kreatin kezelésbe történő beiktatásának áldásos hatásairól is. Ezzel szemben a cink, C-vitamin, triptofán és a folsav beiktatása vegyes eredményekkel zárult. A tanulmány szerzői az összes itt felsorolt étrendkiegészítőt viszonylag biztonságosnak ítélték meg.A cikk szerzője, Jerome Sarris – aki a melbourne-i egyetem ARCADIA mentális egészséget vizsgáló kutatócsoportjának tagja – hozzáteszi, hogy a depressziós betegek nagy százaléka nem ad teljes választ egy- vagy kétpróbányi antidepresszáns kúra során. Bizonyos becslések szerint a betegek mintegy kétharmada nem reagál az első kipróbált antidepresszánsra és egyharmaduk több környi kezelés után sem lesz jobban. „Az implikáció az, hogy a klinikusok és a betegek is fontolóra vehetik az olyan táplálék-kiegészítők terápiás adagjának beiktatását, mint amilyen az omega-3 – mindez egy potenciális alacsony költségű megközelítés lehet az antidepresszánsra nem jól reagáló betegek depressziós tüneteinek enyhítésére.”
Sarris és kollégái azt gyanítják, hogy több útvonalon is felerősítheti az antidepresszánsok hatásfokát egy-egy táplálékkiegészítő: akár közvetlen módon, a neurotranszmitter-aktivitás megváltoztatásával, akár pedig közvetetten, a depresszióhoz ismert módon hozzájáruló gyulladásos folyamatok csökkentése révén. Felice N. Jacka vezető táplálkozási pszichiátriai kutató (a Deakin University és a Melbourne University oktatója) úgy magyarázta ezt, hogy a depresszió és más állapotok egy sor olyan testi problémát tudnak triggerelni, amit bizonyos kiegészítők – az elfogadott antidepresszáns terápiák mellett adva – segíthetnek enyhíteni.
„Az olyan komoly betegségek, mint a major depresszió megnövekedett gyulladásos folyamatokkal és oxidatív stresszel járhatnak együtt, amik pedig étrendi hiányokban és az esszenciális zsírsavak kiürülésében mutatkozhatnak meg”- nyilatkozta. „A tápanyagok adják a test és az agy nélkülözhetetlen biológiai folyamatainak alapját, azaz bármilyen súlyos betegségben szenvedő esetében fontos, hogy meggyőződjünk arról, hogy a különböző tápanyagok szintje a szervezetükben kielégítő.”
Az orvosok és kutatók gyakran igen szigorúak a tápanyagok kiegészítésének témájával kapcsolatban. Sok esetben valóban nincs is vagy csak igen csekély a tudományos bizonyítékok köre az egészségboltok polcain sorakozó, különböző celeb-orvosok által reklámozott készítmények mögött. Több ilyen szert is olyan megadózisokban ajánlanak, amiknek ismertek a komoly mellékhatásai. Mindezek mellett pedig számtalan gyártó állítja elő ezeket a kiegészítőket – nem egy esetben standardizált protokoll és megfelelő minőségbiztosítás hiányában.
Az is tény, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a táplálék-kiegészítők piacának jó része a Food and Drug Administration (FDA) hatáskörén kívül terül el. Tavaly decemberben az FDA egy új, Office of Dietary Supplement Programs névre keresztelt intézmény életre hívását jelentette be. Ezzel feltehetően szigorodhat a szabályozás, ám egyelőre ha kiegészítőkről van szó, a vásárlók gyakran nem is tudják, hogy mit kapnak.
Sarris elismeri, hogy az étrendkiegészítők minősége nagyon változatos lehet és eredményeiket épp ezért óvatosan illendő kezelni. „Nem azt mondjuk az embereknek, hogy rohanjanak és vegyenek kiegészítőket vödörszámra” – írta a tanulmány mellett közölt sajtóközleményében. „Minden esetben beszélje meg orvosával, ha megváltoztatná kezelését vagy egy új dolgot vezetne be.”
Ám a Sarrishez hasonló kutatók fokozatosan szétválasztják a tényeket a fikciótól. Egyre több vitamint és kiegészítőt vizsgálnak meg tudományos igényességgel. A D-vitamin például kifejezetten fókuszba került több friss vizsgálatban is és elképzelhető, hogy szerepet játszhat néhány olyan állapot kezelésében a jövőben, mint a sclerosis multiplex vagy épp a szkizofrénia.
Az agy egészségét tekintve az összes – vagy legalábbis a legtöbb – út a tengerhez vezet. Több kisebb vizsgálat is összefüggést mutatott ki az omega-3-zsírsavak (akár étrendi, akár kiegészített formában volt jelen) és a csökkenő depressziós tünetek között. A gyakorlatban a halakból származó omega-3 úgy tűnik, hogy szignifikánsan magasabb vérszinteket is elér, mint a növényi változata. Emellett pedig egyre növekszik azon adatok száma, ami a hagyományos étrendek – mint amilyen a mediterrán, skandináv vagy a japán – és a depresszióra való alacsonyabb hajlam közötti összefüggésre mutat rá. Ezekben a táplálkozási rendekben közös, hogy sok zöldséget, teljes kiőrlésű gabonát és halat tartalmaznak.
Hogyan áll akkor ezen bizonyítékok sora az új vizsgálati eredmények tükrében? „Fontos hangsúlyozni, hogy a kiegyensúlyozott, finomítatlan ételekben gazdag étkezés mind a fizikai, mind pedig a mentális egészség szempontjából lényeges, ezt pedig nem a kiegészítőkkel kell felváltani” – jegyzi meg Sarris. „Ugyanakkor azt gondolom, hogy néhány esetben igenis indokolt lehet a jó étrend mellé bizonyos tápanyagok szisztematikus és ellenőrzött pótlása – például akkor, amikor egy beteg az antidepresszáns gyógyszerekre nem megfelelően reagál.”
A következő lépcsőfoknak Sarris azt tekinti, ha a kutatók túllépnének a specifikus kiegészítők vizsgálatán és arra keresnék a választ, hogy hogyan segíthető az antidepresszáns kezelés például a mediterrán diétával. Mind ő, mind pedig Jacka úgy érzi, hogy több munkára van még szükség annak meghatározásában, hogy milyen kiegészítők segíthetnek egyes betegek, mint individuumok esetében – azaz a specifikus tápanyagdeficitek, agyi állapotok és genetikai profilok figyelembevételével.
„A táplálkozási pszichiátria egyik kulcsfontosságú felhívása annak tisztázása, hogy megértsük, hogy mely kiegészítők kiknek lehetnek hasznosak, és milyen körülmények között. Azt is meg kell értenünk, hogy milyen kiindulási faktorok lehetnek hatással a tápanyag-anyagcserére – ilyen lehet például a belek egészsége” – magyarázta Jacka. „Ez a tudás segíthet minket a célzott és személyre szabott tápanyag-alapú beavatkozásokra a különféle pszichiátriai betegségek esetén.”
A WEBdoki és a Scientific American alapján)